Rush
Képtelen voltam aludni. Csak ültem a bőrfotelben a kistestvérem kórházi ágya mellett. Nem nyitotta ki a szemét. Az életfunkcióit figyelő gépek folyamatosan pittyegtek; azt tudatták, hogy életben van. De a látványtól olyan érzésem volt, mintha nem lenne itt. Mereven feküdt az ágyban, gézzel csavarták körbe a fejét, és tűket szúrtak a karjába. Borzalmas dolgokat vágtam utoljára a fejéhez. Abban a percben szinte kegyetlennek hatott, ha visszagondoltam rá. Csak azt akartam, hogy végre nőjön fel, most meg lehet, hogy ez sosem fog megtörténni.
A harag szinte azonnal elpárolgott belőlem, ahogy megpillantottam a kórházi ágyon. Iszonyatos volt összetörve és kiszolgáltatva látni. Nem tudtam enni és aludni, csak azt akartam, hogy nyissa ki a szemét, és megmondhassam neki, mennyire szeretem és
