Blaire
Az első napomon Woods az ebédlőbe osztott be reggelihez és ebédhez. Később kiderült, hogy ez nem volt igazán jó ötlet. A konyha előtt ácsorogtam, és igyekeztem lelkileg felkészíteni magam a szagokra. Már émelyegve ébredtem, két kekszet és egy kis gyömbért sikerült leerőltetnem, de ennél több nem ment. Abban a percben, ahogy besétáltam a konyhába, azonnal megcsapott a sülő szalonna szaga… Ó, istenem!
– Édesem, tudod, hogy be is kell menned, hogy dolgozni tudj – mordult fel Jimmy mögöttem. Megpördültem, legalább kicsit elszakadhattam a belső vívódásomtól, belemerülhettem egy baráti mosolyba. – A szakácsok nem olyan rosszak, pikkpakk megszokod az ordítozást. Előző alkalommal sikerült őket az édes kis ujjad köré csavarnod.
Kierőltettem egy mosolyt.
– Igazad van, meg tudom csinálni.
