- Édesem! Nem szeretnél végre megcsókolni? - kérdezte Barbara csupán úgy, mintha egy hétköznapi kérdést szeretett volna feltenni kedvesének.
- Ö… hát… nagyon… - Emil lelkében valósággal táncot jártak a képzelet, és a romantikus álomvilág látomásai, hogy egy ilyen extravagáns, és egzotikusan gyönyörűséges, igazi hős-vér nővel kerülhet isten igazából testi kontaktusba, és kölcsönhatásba. Ugyanakkor pontosan tudta és érezte azt, hogy már csecsemőként is ritkán engedte meg, hogy az apja felvegye, ringassa, vagy csupán bolondozzon vele. Mintha már eleve minden embernek lenne egy hatodik érzéke, mely a lélek mélyén segít számára eldönteni azt, hogy kiben lehet teljesen, és igazán megbízni, és ki az, akivel jobb még kapcsolatot sem kezdményezni.
Mindketten Barbara lakásán voltak, és mindketten
