Több mint tizennyolc óráig voltak ég és föld között félúton s bár sima utazásnak ígérkezett eltekintve az Atlanti óceán fölötti kisebb-nagyobb légörvényektől, melyek imitt-amott dobálni kezdték a gépet ezzel okozva néhány pokoli pánikolós hangulatot szegény Emilnek a nappal jelentős része és az azt követő éjszaka szinte összefojt, és Emilék már csak arra ébredtek, hogy újra vakító napfény szűrődik be a gép utaskabinjába és a kapitány hivatalos hangnemben közli, hogy megkezdték a fokozatos ereszkedést egy tágas, nemzetközileg elismert reptérre.
- Hogy aludtál drágám? – kérdezte az egészségtől majd kicsattanva Barbara, akinek – szemmel láthatóan -, mindig jól jött egy kis mellékes ,,éjszakai műszak” ki tudja miért?
- Hát… azért az otthoni nyugalom és harmónia mégiscsak jobb! – közölte ki
