Emil különösképpen egyáltalán nem kedvelte az ünnepeket, és valósággal a hideg rázta ki minden tagját, ha meghallotta valahol, hogy a karácsonyi készülődés az emberek többségének az életét bizony-bizony totálisan felkavarja.
A válasz - több mint valószínű -, hogy gyerekkorában keresendő. Apja ugyanis karácsony napján született, és egész álló életében nem győzte szidni azt, hogy miért van a születésnapja és karácsony is egy és ugyanazon a napon, amikor szüleitől legfeljebb csak sovány gratulációkra futotta, amíg együtt laktak.
– Akkor akartok karácsonyfát vagy nem?! Nekem aztán édes mindegy! - hogyan is felejthette volna el azokat a szomorú, és kissé szánalmas pillanatokat, mikor az apjával elmentek - rendszerint -, mindig a közeli kertészetbe kiválasztani egy közel egy méteres ezüstfenyő
