– Én szívesen megpróbálnám! - nyújtotta kezét Barbara, és bízott abban, hogy nem volt túlzottan rámenős, sem tolakodó kijelentésével.
– Parancsolj drágám! - akár két jól összeszokott barátnő. Jó volt így együtt látni az anyát, és a barátnőt! - gondolta Emil, és beletelt megint csak legalább fél órába mire sikerült lazán elengednie, és jóléreznie magát.
A műanyag fenyőfa feldíszítése nagyjából negyven percet vett igénybe, és mikor készen voltak mindennel együtt körbe állták, megfogva egymás kezét. Emil szívébe olyasfajta érzések költöztek, mint a béke, hazatérés, harmónia és szeretet. Csupa-csupa olyan érzés, és gondolat, melyet amíg apja élt mintha szokásosan a szőnyeg alá kellett volna söpörni, hiszen apja nem igazán kedvelte az érzelmek kimutatását. Sőt, szinte semmilyen érzelemnyilván
