Még beszélgettek egy másfél órát legalább, majd mindketten grimaszolva, fintorogva - mintha csak egy jópofa Stan és Pan, vagy valami jellegzetes Chaplin-performance részesei volnának fogat mostak mindketten fülig erő szájjal, és vigyorogva. Mindketten hagyták, hogy a tejfehér fogpaszta végig csorogjon egész szájukon, mintha huncut, vagy legalább is csintalan gyerek lennének, majd bebújtak az ágyba. Emil megszokta régvolt agglegénysége korszakából, hogy főként a jobb oldalt részesíti előnyben, mert mindig is rossz alvónak számított, most mégsem zavarta, hogy egy fantasztikus, modern gondolkodású nő dirigáljon neki, és mondja meg, hol szeretne aludni.
Néhány pillanattal később Emil Barbara jóízű, kislányos horkantásait hallgatta. Bár gyerekkorától ki nem állhatta, ha valaki horkol, mégis mo
