A szülés váratlanul indult be. Barbara egyik reggel pontban hat óra körül egyszer csak azt vette észre, hogy hófehér ágyneműje csurom vizes, tehát - ha csak nem szivárgott a pisije -, akkor elfolyt a magzatvize. Szándékosan nyugodt hangon ébresztette fel Emilt, aki mindig kora reggeli időpontokban kelt fel, így nem kellett legalább amiatt aggódnia, hogy átalussza majd az egész napot, mint valami szánalmas hétalvó.
- Édes szívem! Jó reggelt! - kocogtotta meg hegyes füleit, mire Emil álmos-csípás szemekkel rásandított még kissé aluszékony szemeivel. - Baj van drágám?
- Oh, attól függ, mit nevezünk igazi bajnak? Elfojt a magzatviz és be kéne mennünk a kórházba! - szabadkozott.
- Oh! Akkor… öt percet kérek, és máris kész vagyok! - azzal már javában öltözködni kezdett, mint egy holdkóros, ak
