Emil a vártnál hamarább érkezett haza. Amilyen gyorsan csak tudta összepakolt pár holmit Barbarának és a kisbabájuknak. Bár jobban szerette volna felhívni anyját, hogy kikérje mélyenszántó véleményét bizonyos kérdésekben, most viszont úgy döntött, hogy megpróbál egyedül megbírkózni a helyzettel. ,,Bár azért valami ennivalót talán jó volna bepakolni, elvégre a kismamáknak szigorúan tilos szülés előtt bármilyen ételt fogasztaniuk!” - töprengett. És Barbara bármennyire is szerette fitogtatni, hogy mennyire nem nem tudja lázbahozni az evés - azért nem tagadhatta, hogy az eltelt kilenc hónap alatt -, szinte mániákus késztetést érzett, hogy bármilyen ennivalót azonnal elfogyaszthasson, méghozzá a legjobb egészséggel. És egyetlen percig sem fordult meg a fejében, hogy azok a bizonyos fránya, kell
