Emil éppen Barbara lakásában üldögél egy számára kialakított, berendezett kis dolgozókuckóban. Laptopja digitális képernyőjét bámulja, benne is egy szövegszerkesztő programot és megpróbálja kitalálni, hogy a rengeteg sok élményanyagból miként fogja megírni életének következő könyvét. A hírnév egy csöppet sem vonzotta. Bár önmagának hazudott volna, ha azt állította volna, hogy nem legyezgeti hiúságát, ha egy-két írása meg nem jelenik valamelyik nevesebb, irodalmi jellegű folyóirat online portálján.
Aztán kicsit később rá kellett döbbennie, hogy sohasem fogja megtudni, hogy amikor még nem volt együtt Barbarával miért nem reagáltak semmit szabadverseire, és novelláira.
Most mély, bíborszínű háziköntösében ücsörög, pizsamában, mert azért mégiscsak a reggeli órákban vagyunk. Nem szeretné felé
