Emil valósággal felszabadult a fiatal színésznővel való találkozást követően. Még Barbara is könnyedén észrevehette, hogy ez a különleges találkozás több, mint valószínű, hogy rendkívül nagy hatással volt párjára. Épp ezért, hogy tartós kíváncsiságának kicsit eleget tegyen - mert azért valamilyen szinten -, azért mégiscsak féltette és aggódott Emil érzelmi élete miatt, ami sok esetben olyan volt, akár a változó időjárás gondolt egyet és az egyik nem túlzottan zsúfolt, és agyonstrapált mnkanapján felhívta a művésznőt abban a belvárosi színházban, melynek társulati tagja volt.
Egy meglehetősen barátságtalan, unalmas, mogorva női hang vette fel a telefont: - Tessék! Színház! Mi tetszik?
- Jó napot kívánok! Kékessy Barbara vagyok, és érdeklődnék, hogy a művésznő bent van-e?
- Ki keresi? - k
