Ha bármikor is volt az életében annyi önfeledt, sugárzó boldogság és öröm, melyet az utóbbi pár hónapban tapasztalhatott meg, akkor kijelenthetjük, hogy Barbaránál boldogabb és kiegyensúlyozottabb ember valószínűleg nem létezett a földön.
Állandóság és rendszeresség uralkodott a magánéletében, amire építhetett és ami szilárd biztonságot biztosított a számára, amit eddig legfeljebb csak ritkán tapasztalhatott meg.
Sokszor arra gondolt, hogy mennyi mindenről mondott volna le, ha nem ismerhet meg egy annyira különösen különleges, kissé szeleburdi, de jópofán hóbortos embert, mint amilyen Emil. Még jócskán emlékezett milyen volt, amikor egy-egy görbe, bulizós éjszaka kedvéért könnyűzenei diszkóval, vagy koncerttel karöltve barátnőivel valósággal kirúgták egy-egy ház oldalát és magasról tette
