Megesküdtem. Eszter mesélni kezdett. Lehunyt szemmel hallgattam őt, és szavai nyomán mindent láttam, ami azon az estén történt. Láttam Esztert, és láttam, amint Béla átsiet a táncolók között. Nem is átsiet, hanem átvág, mert nem kerüli ki a táncoló párokat, erélyesen félretolja őket. Kicsit imbolyog, mintha részeg lenne. Eszter Virágos Sanyival táncol. Béla hozzájuk lép, lekéri a lányt.
Eszter szemét elönti a könny.
– Béla.
A fiú átöleli, szorosan magához vonja.
– Egyedül jöttél? – kérdezi.
– Jutkáékkal. Miattad jöttem.
– Nem hiszek neked.
– Hinned kell. Szeretlek.
– Bizonyítsd be.
Eszter könnyezve a fiúra néz.
– Hogyan bizonyítsam be? Mit tegyek?
Béla szorosan öleli magához, Eszter melle szinte fáj.
– Otthagyod Jutkáékat, és eljössz velem.
– Hová?
– Az egyik haverom kölcsöna
