– Most jól érzed magad?
– Remekül. Mennyi az idő?
– Nemsokára fél három.
– Ferkó?
– Mondtam már, hogy Bécsbe utazott, gyógyszerekért.
– Mikor jön haza?
– Nem tudom.
– Apa nem telefonált?
– Apád meghalt.
Pontosan értettem a szavakat, de a jelentésüket nem tudtam felfogni. Gépiesen ismételtem.
– Meghalt?
– Bombatalálatot vagy belövéseket kapott a ház. Összeomlott. Apád a romok alá került.
Azt hiszem, órákig sírtam, és nem tudtam gondolkodni. Szavaiból csak azt értettem, hogy náluk fogok lakni. Ferkó eljegyzett menyasszonya vagyok, a családhoz tartozom. Engem azonban nem érdekelt semmi. Apám meghalt.
Talán az injekcióknak köszönhetem, vagy Vera testvéri melegségének, nem tudom, de éjszakára valami különös, dermesztő józanság szállt rám. Már nem sírtam, csak tompa fájdalmat érezte
