A felszolgálónő eltette a pénzt.
– Hozzak valamit, Fickó? – kérdezte.
– Később. Megvárom a fiúkat.
Amikor a leány elment, megkérdezte.
– Tehát?
Ránéztem és megvetően mondtam:
– Meddig akar még szórakoztatni? Unom.
Fickó felállt.
– Értem… – kezébe vette a sporttáskáját. – Értjük egymást, ugye?
Előreléptem, s míg a kijárat felé botorkáltam, az járt a fejemben, hogy mindezt csak álmodtam. Nagyon fáradt vagyok, gyengék az idegeim. Képzelődöm. Hát lehetséges, hogy 1956 nyarán megfenyegessenek?
Két nap múlva váratlanul megérkezett Ferkó. A kerületi DISZ-bizottságban keresett fel. Amikor belépett, elfeledkeztem a környezetről, csak Ferkót láttam, aki zavartan állt az ajtóban. Szinte sikoltásszerűen kiáltottam a nevét, furcsán, segélykérőn, és hozzásiettem. Ferkót meglepte szokatlan vise
