Ferkó megfordult. Hozzám jött, megsimogatta a hajamat.
– Ez az én formám – mondta váratlanul. – Hozzád rohanok, hogy… hogy valakivel megbeszéljem a… – Elhallgatott. Megfogtam a kezét, felnéztem rá. Ferkó arcán keserű, torz mosoly futott szét.
– Mit akarsz megbeszélni?
– Mit? Babonás vagy, megsejtéseid vannak… – Hirtelen megszorította a kezemet. – Jutka, én komolyan szeretlek. Ha félsz, hát annak oka van. Nem vagy te idegbeteg. Valami történt nyilván.
Az állam alá nyúlt, felemelte az arcomat. Megcsókolt.
– Fickó megfenyegetett – mondtam.
– Mit csinált? Megfenyegetett?
– Igen. Nem akartam megmondani.
– Mikor?
Részletesen elmeséltem a történteket.
Ferkó sétált, néha gondolkodva megállt.
– Értem – mondta halkan. – Tehát azt mondta, hogy fizetni fog.
– Azt mondta… Mit tegyek? Mondja
