Marika nézte az orvost, és azon tűnődött, hogy miért vadulnak érte a nők. Valóban érdekes jelenség a szakállával és a lázasan fénylő szemeivel, de ezenkívül nincs semmi különös rajta, hacsak az nem, hogy a szokástól eltérően, urazza Gönczyt. Vajon tréfából teszi, vagy komolyan. Biztosan valami úri csemete, az apja valószínűleg régivágású egyetemi tanár vagy hivatalnok, azoknál még ma is az urazás járja. Lehet, hogy nagyon ért a nők nyelvén, abban van a varázsa.
Tíz óra körül menni készült, és Süki felajánlotta, hogy haza-kíséri.
Hideg volt, a frissen hullott hó megfagyott. Csúszkálva lépkedtek a járda nélküli úton. A szél már nem fújt, az ég áttetszően tiszta, világos volt. Mintha kihalt volna a falu, sehol egy teremtett lélek, még az ablakok sem világlottak.
– Szereti a telet? – kérdez
