Egy hónapig bírta… És az az egy hónap nem volt könnyű. Constance számtalanszor végigpörgette a fejében az elhangzottakat, de a „ne hagyjon kétségek között” valahogy nem nyert értelmet.
De hiszen ő egyértelmű volt!
Felajánlkozott, a márki pedig visszautasította.
Mit vár tőle ez a férfi?
Üzenjen neki? Írjon egy levelet?
Néha szándékosan elbújt a mélybe, hagyta, hogy a másik, kedves énje élje az életet, ám az is olykor elmerengett a jóképű márkin, ezért inkább visszatért. És legfőképp azért, mert az a kis rózsaszál naphosszat sírdogált, amióta tudta, hogy Hugo Baressihoz adják nőül.
Nem mindegy?
Az élet megy tovább, és élni kell.
Tisztában volt az adottságaival, tudta, ha bűvkörébe akarja vonni az őrgrófot, akkor személyesen kell vele találkoznia.
Hajnal óta nem aludt, tegnap mindent
