A kocsi begördült Florance-ék udvarára, a nővér pedig a szoknyáját felhúzva szaladt a húga elé. Órák óta várta, hogy megérkezzen a testvére, már attól tartott, hogy útközben valami baj történt.
Florance-nak jót tett a házasság, kivirult, folyton nevetett, és igencsak sokat költött szép ruhákra.
Ez volt az első dolog, amit Constance megállapított.
Egész úton töprengett, Louise le sem vette róla a szemét, bizonyára a cseléd értette a helyzetet és gyorsan kikövetkeztette, hogy mit kerestek Cottier márkinál. Nem érdekelte az alkalmazott véleménye, neki nem tartozik elszámolással.
Forrt még belül. Így is, és úgy is. Nehezen szabadult az elméje és a teste abból az izzó vágyból, amit az őrgróf mellett élt meg, és nehezen szabadult a dühtől, ami elöntötte őt, ha a férfira gondolt.
– Na végre,
