Hugo Baressi szeretettel ölelte át Jean Cottier-t. Az elmúlt hetek mindkettejük számára nehéznek bizonyultak. Bár egyikük sem érzett haragot a másik iránt, a nem is oly régi vita elevenen élt bennük. A fiatal férfi kért találkozót Hugótól, aki ezt békülési szándéknak könyvelte el. Arra számított, hogy a fiatal szív lecsillapodott, és most gratulálni szeretne.
Jean Cottier azonban más céllal érkezett a találkozóra.
Pár semmitmondó frázis után nem húzta tovább az időt.
– Hugo… Őszintén kell beszélnünk egymással! – Az idősebb férfi bólintott. – Meg kell ígérned, hogy türtőzteted magadat, és végighallgatsz! – Újra bólintott, de a lelke mélyén már érezte, hogy ennek ismét a házasságához lesz köze. – Bárhogy is döntesz, tiszteletben tartom, de előtte nekem is el kell mondanom bizonyos tényeke
