– Azonnal hozassa ide a lányunkat, különben széttépek mindenkit, mint egy rongycafatot! – üvöltötte Philip Clavieri a felesége felé.
Margaret nagyot nyelt, férje idegállapotát elnézve jobbnak látta, ha nem faggatózik. Intett a cselédnek, aki szaporán a lány után eredt, az asszony pedig leült és a rá jellemző önuralommal bámulta férje vörös arcát. Ritkán látta ilyen állapotban… talán még sosem… Bár még sejtelme sem volt róla, hogy mi történt, érezte, Philip nemcsak mérges, hanem csalódott is. Margaret mindig is félt tőle, hogy a hitvese majd benne csalódik. Ő szeretett tökéletesnek tűnni. A zsigereiben csak annyit érzett, hogy Constance-ról lehet szó.
Déjà vu érzése volt, férje akkor tombolt így, amikor Jean Cottier visszautasította a lányuk kezét.
Te jó ég! Ugye nem Hugo Baressiről van
