Constance kinyitotta a szemét, úgy érezte, hogy forog az egész szoba. A gyertyák már jócskán leégtek. Maga mellé nézett, a férjének nyoma sem volt. Nem emlékezett semmire, csak arra, hogy Louise magukra hagyta őket. A cselédért csengetett, aki pár percen belül meg is jelent a szobában.
– Madame!
– Hol a márki?
– Nem tudom.
– Akkor eredj, szólj egy itteni cselédnek. Valaki vezessen a hálóterméhez!
Felállt, de a lába megrogyott. Remegett a keze, és mivel nem emlékezett az elmúlt órákra, rosszat sejtett.
– Attól tartok, asszonyom, hogy elment.
– Elment? – pördült Constance Louise felé. – Hova?
– Azt nem tudom, de befogatott…
A cselédlány a földre szegezte a tekintetét, Constance azonban felpaprikázta magát.
Ez a nászéjszakájuk! Még el sem kezdődött a közös életük, és a férfi máris m
