Nem hagyta, hogy Roberto Puno egyik cseléde segítsen neki levetkőzni. Mindenkit elzavart a közeléből, és csak kókadtan ült az ágya szélén. Minden és mindenki hiányzott neki. Még Louise is. Csalódott volt, és védtelennek érezte magát.
Felpattant, a keserűsége egy csapásra a semmibe veszett, átvette helyét a düh.
Aljas gazember!
Volt képe idehozni nászútra!
Ide, ahova a testi vágyait járt kielégíteni!
Nem volt számára kérdés, hogy Jean Cottier legtöbbször nem üzleti céllal látogatott Velencébe.
A két jó barát.
Hát persze.
Azt hiszik, nem jött rá?
Micsoda éjszakák lehettek. Két cinkos. Egyik sem jobb.
Talán Roberto Puno több tiszteletet érdemel, hiszen az legalább nem nősült meg, nem töri össze senki szívét.
Csöppet sem érdekelte, hogy mindaz, ami történt, a múlt, és hogy a házassá
