Constance a mólón állt, mélyeket sóhajtott, mintha az egész tengert magába szippanthatta volna. Az sem zavarta, hogy a csatornák bűze olykor odébb űzi a friss hajnali sós levegőt. Jean mögötte állt, előrenyúlva átkarolta. Szerelmes volt Constance-ba, és ezt már senki előtt sem titkolta, legkevésbé maga előtt.
– Velencével nem lehet betelni – suttogta a lány.
– Magával sem, kedvesem – csókolt a nyakába a férfi.
Constance odébb húzódott, mire a férje felegyenesedett. Az utcán nem volt ajánlott kéjelegni, márpedig ha ők egy szenvedélyes csókban forrtak össze, akkor annak következménye is volt.
– Folyton arra gondol.
Jean elmosolyodott, még így is, hogy nem láthatták egymás arcát.
– Folyton-folyvást… – nyugtázta, mire válaszul a felesége felnevetett.
A nő még egy ideig a hullámokat figy
