Constance kopogás nélkül lépett be az olvasószobába, tudta, hogy ott találja Roberto Punót, a vendéglátójukat. A férje megbeszélésre ment az orvoshoz, ő maga pedig alig tudta visszafojtani izgatottságát. Remélte, hogy Basieri nem mond semmi olyat, amivel bajba sodorhatja. Érezte már párszor, hogy megszédül, a kis szelíd Constance próbált visszatérni, ő azonban még nem hagyhatta.
– Nahát, Constance! – állt fel a székről Roberto. – A tudás birodalmában egy gyönyörű nő. Ennél szebb nincs.
Constance elmosolyodott, majd beljebb sétált. A férfi szimpatikus volt neki, és még ezt a gonosz lelkét is megérintette néha a két férfi barátsága. Irigyelte. Magának akarta mindenki szeretetét.
– Tudja, monsieur, felnézek magára… Pontosabban kedvelem…
– Hogy érti?
– Aki a férjemet szereti, azt én is sz
