Jean Cottier-nek három elintéznivalója maradt, és nem is tétovázott.
Az elsőt kipipálhatta, beszélt Thierryvel, aki kész volt neki segédkezni a párbajnál. A barát egy ideig próbálta jobb belátásra bírni az őrgrófot, ám tudta, minden hiába, ez az elégtétel le fog zajlani.
Összehajtotta a papírt, rányomta a pecsétet, majd odaadta az inasnak, hogy az egy kifutófiúval eljuttassa a Clavieri-házba. Soha többet nem akart próbálkozni, de a becsülete még úgy kívánta, hogy hivatalosan is megpróbáljon mindent helyrehozni. Valójában nem sok esélyt látott rá. Kész volt mindenre. Ha kell, zsarol, ha úgy kívánja a helyzet, ultimátumot nyújt, és ha minden kötél szakad, hát búcsút vesz. Gondolnia kellett arra is, hogy egy párbajban bármi történhet, és bizony lehet akár ő is az áldozat. Ez hatotta meg a l
