Érezte, hogy Thierry le sem veszi róla a szemét. Pár percig bírta, ám végül ő is megemelte a fejét.
– Valamit mondani szeretnél?
Thierry a hintóra sandított, majd végigvezette a szemét a kis tisztáson. A fű itt-ott kikopott az erős naptól, a bokrok és a fák azonban szépen zöldelltek. Csönd volt és nyugalom, semmi sem utalt arra, hogy talán ma itt veszik oda egy emberélet. Ez a föld számtalanszor volt már tanúja elégtételeknek, és hiába tiltotta be a király a duellumokat, most is akadtak bőven, akik ragaszkodtak az effajta jóvátételhez. – Sosem késő meggondolnia magát az embernek.
Segédként nemcsak az volt a feladata, hogy barátja mellett álljon, hanem az is, hogy megpróbálja meghiúsítani ezt az összecsapást.
– Hagyjuk ezt…
– Jean, ennek nincs értelme. Aggódom érted. – Nem először kísé
