Nem tudta, mi erősebb benne: a vágy vagy a revans utáni akarat. Folyton megszédült, hányingere támadt, olyan érzése volt, mintha csak kívülállóként nézné a saját életét.
– Annyira boldog vagyok, madame! – Louise még egy kancsó forró vizet öntött a dézsába. – Azt hittem, már soha többé nem látom. Nagyon aggódtam magáért.
– Jól van, elég lesz – állt fel Constance, mire Louise gyorsan köré tekerte a lepedőt. – A férjem már biztos vár.
Jean Cottier a közös hálószobájukban ülve bambulta az üres ágyat.
Mennyi gyönyört megéltek benne rövid idő alatt…
És milyen sokáig nélkülöznie kellett a hitvesét…
Ma talán minden a helyére kerül.
Megfogadta, hogy soha többé nem emlegeti fel Constance hűtlenségét, sőt a betegségét sem. Érezte, hogy a nő megváltozott. Már nem volt sem a szende kislány, sem
