február 17., szombat
Jude
Nem tudom, miért, de azt hiszem, ma este érzem a szerencse szagát a levegőben – nos, a szerencséét és egyben egy kibaszott sarkvidéki hidegfrontot is. Elmosolyodom a gondolatra, de egy kicsit gyorsítok a tempómon, hogy minél kevesebb időt kelljen kint töltenem ebben a pokolian zúzós téli szélben.
Két háztömbnyire vagyok az úticélomtól, amikor a telefonom rezegni kezd a kabátzsebemben, és ahogy előveszem, egy üzenet jelenik meg a képernyőn.
Bianca: Ráérsz ma este? Én biztos, hogy örülnék egy kis társaságnak...
Elvigyorodom, megrázom a fejem, és gyorsan begépelek egy üzenetet.
Én: Sajnálom, drágám. Dolgozom.
Bianca: :(
Mosolygok.
Bianca gyönyörű nő, de nem a barátnőm vagy a volt barátnőm. Még csak nem is igazán barátom, ha őszinte akarok lenni.
Kedves és a
