Sophie
– Sophie Sage néven foglaltam asztalt egy tízfős társaságnak – mondom a bársonykötél mögött roskadozó, nagydarab kidobóembernek.
A férfi teljesen feketében van, és soha el nem tűnő, mogorva fintor húzódik az ajkán – de feltételezem, hogy ez a munkakörével jár. Minden péntek és szombat este az a feladata, hogy megtöltse a klubot olyan vendégekkel, akik jól érzik magukat, és közben mégsem viselkednek totális seggfejekként.
Persze, ez elég egyszerűnek hangzik, de elég csak öt percig állni a kinti, soha véget nem érő sorban – ráadásul a csípős februári hidegben –, miközben az emberek ordibálnak az ajtónál álló kidobóknak, hogy megértsd, egyáltalán nem is egyszerű ez a munka. Ha valamiért, akkor azért fizetik ezt az embert, hogy mások verbálisan zaklassák, miközben követelőző, részeg
