Jude
Kelsie pontosan a végszóra indítja el a zenét, amelyet harminc perccel ezelőtt választottam ki a ma esti „Jude, a sztriptíztáncos” szerepemhez. Miután Kelsie belehallgatott Maverick „oktatásába” arról, hogyan lehet harminc másodperc alatt sztriptíztáncossá válni, ragaszkodott hozzá, hogy ő legyen a hostess, csak hogy megnézhesse, hogy nézek ki a másik oldalon – mint egy kibaszott Főnökcsere{3} epizódban. Már nem emlékszem pontosan, hogy miért egyeztem bele ebbe a dologba. Ha őszinte akarok lenni, nem igazán állok készen arra, hogy pontosan levezessem az érveket, amelyek ehhez a kis fogadáshoz vezettek.
Igyekszem nem tudomást venni a kukkoló alkalmazottról, de mivel nem távozik azonnal, hátrébb húzódom a menyasszonytól, megpördülök, és egy szemforgatással jelzem Kelsie irányába, hogy
