– Nekem is tetszik ez a hely – mondta Éva –, és jó a kaja is. Mit szólnál hozzá, ha mi is kineveznénk a törzshelyünknek?
– Rendben van! És most, Évikém, újra megkérdezem tőled, mit értesz a titkári munkán az én esetemben? Tudnom kell, hogy dönteni tudjak.
Éva elgondolkodott, egy ideig csak Borus szemét kutatta, aztán halkan beszélni kezdett:
– Azt szeretném, hogy a segítségemre lennél Fitos és Kuzmics leleplezésében, és ha másként nem megy, elpusztításában. Sokat gondolkoztam ezen, és tudom, hogy rendkívül kényes kérdésről van szó, és veszélyes is. De te rendőr vagy, szakmád a gyilkosok felderítése és lebuktatása, ismeretségi körömben náladnál alkalmasabb embert nem ismerek, és benned a legteljesebb mértékben megbízom. Erről van szó. Kérlek, segíts nekem, amit kérek, az nem holmi gátlás
