– A szemem színét is meg akarom változtatni – válaszolta Éva.
– Kontaktlencsével?
– Igen.
– De miért?
Éva ivott a narancsléből.
– Azt akarom, hogy ne ismerjenek fel.
– Kik?
– Mondjuk, Kuzmics, Fitos és a testőrei. – Megragadta az őrnagy erős kezét. – Le akarok számolni velük!
– Te? Tréfálsz velem?
– Komolyan beszélek. Ez lett az életem célja. De én nem fogok vakvágányra kerülni, mint Péter. Én másképpen fogom csinálni. Nem akarok tőkés lenni. Így is elég gazdag vagyok. Péter szép örökséget hagyott rám, a végrendelet szerint társtulajdonosa lettem a Szivárvány Szállónak is. Ha összeszámolom, a magánvagyonom ötvenmillió forint.
Borus meglepetten pillantott fel.
– Nem kevés! A millióid kamatjából gondtalanul élhetsz.
– Tudom. De engem a nagypolgári élet nem érdekel. Mondok neked v
