Aki az ördöggel cimborál

Fejezet 3

A gondolat felkavarta, felült az ágyban, térdeit átfogta a kezével, és maga elé meredt.

Hogy van ez? Én nem tudnék megölni senkit, de másokat arra akarok rábírni, hogy öljenek helyettem. Mi a kettő között a különbség? Látszólag tiszta marad a kezem, de a valóságban vér tapad hozzá, hiszen az én kérésemre pusztítanának el embereket. Egyszóval nincs különbség!

Istenem, csak itt lenne Péter és a mama! Péter persze azt mondaná, hogy „Szemet szemért, fogat fogért, a gyilkosokat meg kell büntetni!” A mama viszont óvna a gyilkosságtól, és attól is, hogy másokat rábírjak a gyilkolásra. Kinek van igaza? És ki dönti ezt el? Én képtelen vagyok rá, nem tudom eljátszani a döntőbíró szerepét!

Istenem, mit csináljak? Milyen egyszerű lenne az egész, ha a rendőrség elfogta volna a tetteseket, és azok bevallották volna, hogy Fitos és Kuzmics bérelte fel őket Péter és Laci meggyilkolására. De már hetek teltek el a szörnyű esemény óta, és a rendőrség egy helyben topog. Hiába magyarázta a rendőrségen ő és Pallai Menyhért is, hogy Fitos és Kuzmics bérelte fel a tetteseket, a válasz az volt, hogy Fitosnak és Kuzmicsnak bombabiztos alibije van. Ő erre a válaszra teljesen kikelt magából, és azt ordította, hogy nem ők húzták meg a ravaszt, bérgyilkosokkal végeztették el a piszkos munkát. A rendőrség hajthatatlan maradt: előbb el kell fogni a gyilkosokat, csak utána lehet bizonyítékok alapján megvádolni Fitost és Kuzmicsot.

Idegessége fokozódott. Felkelt és föl alá járkált a szobában, aztán kiment a konyhába, a pohárba whiskyt töltött, és egy hajtásra lehúzta. Az erős ital bizseregve terjedt szét testében. Visszament a szobába, és az ablakon át a tájat nézte. A szél változatlan hevességgel tombolt, földig hajlította a fákat, leveleket, papírdarabokat sodort magával. Egy teremtett lélek sem járkált az utcán.

Fitos és Kuzmics profi gyilkos, nem Péter és László volt az első áldozat az életükben. És lám, eddig megúszták, a rendőrök még a közelükbe sem tudtak férkőzni – folytatta akaratlanul a meditációt. És ha ő nem lép közbe, ezt is megússzák. Neki küldetése van, meg kell bosszulnia a két fiú halálát és mindazokét, akik Fitos és Kuzmics keze által pusztultak el. A gondolatok lassan stratégiává alakultak benne. A csali, amivel csőbe húzhatja őket, az a dokumentumköteg lesz, amit Péter rábízott, és azóta is jó helyen őrzi. Erre ugrani fog a két gazember, és akkor lecsap rájuk a barátaival. Igen, így jó lesz. Le kell győznie ellenségeit. Eördögh Margit jutott az eszébe, aki pár hete templomba hívta őt. Vasárnap délelőtt csengett a telefon, és ő meglepve hallotta Margit hangját:

– Gyere velem a templomba, félóra múlva kezdődik a nagymise.

– Sajnos nem érek rá, majd talán máskor.

– Nem, most kell jönnöd! Meg kell gyónnod a bűneidet! A kommunizmus csak futó felhő volt országunkban, jött és eltűnt, újra a kereszténység diadalmaskodik Mária országában.

– Nincs mit meggyónnom, becsületesen éltem.

– Tévedsz, a korszak megfertőzött, elhanyagoltad vallásod gyakorlását. Nem lehetsz gőgös, mint Julianus, az utolsó pogány császár, aki fegyverrel akarta megsemmisíteni a kereszténységet, pusztította, ahol csak érte. De a csatatéren egy ismeretlen ifjú harcos a dárdájával keresztüldöfte őt, mire a császár így kiáltott: „Te győztél, galileai!” Igen, Jézus győzött és győzni fog minden ellenségén!

– De hát engem miért kellene bárkinek is legyőznie?

– Mert ha nem gyakorolod vallásodat, pogány maradsz, hiába kereszteltek is meg. Ne felejtsd, a jövendődről van szó, a Julianust követő császárok egytől egyig keresztények lettek és leszámoltak a pogányokkal. Theodosius törvényben tiltotta a pogány vallás követését, sőt egyik törvénye felségsértésnek minősítette a bálványimádást, Justinianus pedig leromboltatta a pogány templomokat, bezáratta iskoláit.

A szél mintha csendesülne.

Tehát Jézus keresztüldöfte Julianust. ő pedig keresztüldöfi Fitost és Kuzmicsot. Illetve erre kéri barátait. Jogos lesz a bosszú. Szemet szemért! Ha a rendőrség elfogja a tetteseket, akkor úgyis beteljesedik a sorsuk, ő legfeljebb felgyorsítja az eseményeket.

Visszafeküdt az ágyba. Elálmosodott. Péter arca jelent meg lelki szemei előtt. „Jó úton jársz!” – suttogta. Aztán a mama következett: „Ne engedj az ördög csábításának, leányom. Aki az ördöggel cimborál, maga is elkárhozik!”

…Az álom egyre inkább a hatalmába kerítette. Utolsó gondolatként Borus járt az eszében. Reggel felhívja telefonon, és ha ráér, akkor találkoznak valahol…

…És kimegy a temetőbe is. Szép virágokat visz a mamának, meg a többieknek is… Elaludt.

Éva kényelmesen sétálgatott a Duna-parton. A szél már elcsendesedett, inkább csak szellő borzolta a Duna vizét. Kellemesen langyos idő volt. Jól érezte magát. A szóbeli matekvizsga sikerült, illetve a kettes osztályzat teljesen megfelelő volt számára. Kati néni megint kitett magáért, nélküle bukott maturandus lenne. Végtére ő harcolta ki az elnöknél a kettest, mégpedig valahogy úgy, hogy „ugye, kedves Éva, úgy értette, hogy a tangens a derékszögű háromszögben valamelyik hegyesszöggel szemközti befogónak és a másik befogónak a hányadosával kifejezett szögfüggvény”? Naná, hogy így értette, élénken helyeselt, mire az elnök homlokán elsimultak a ráncok, és két ujjával felmutatta a kettest, ami akár a győzelem V betűje is lehetett.

Közben a Dunapark étterem magasságába ért. Ránézett az órájára, hat óra lesz öt perc múlva. Hatra beszélték meg a találkozót Borussal. Időben érkezett, gondolta, és megindult a bejárat felé. A ruhatárban levette tavaszi kabátját, átadta az idős hölgynek, a tükörben megigazította a haját, és lassú léptekkel megindult az asztalok mellett. Borus a zenekar balján ült, amikor meglátta Évát, eléje sietett és az asztalhoz kísérte.

Éva elmondta aznapi sikerét, és azt is, hogy a temetőben volt, virágot vitt szeretteinek.

– Évikém – mondta Borus –, bármilyen fájdalmas is, a holtakat békén kell hagyni. Hidd el, nem sok értelme van a hetenkénti temetőlátogatásaidnak. A múlttól meg kell szabadulni.

– Nem tudok! – mondta Éva. – Mi Péterrel egyek voltunk, mondhatnám úgy is, egy test, egy lélek. Ezekben a napokban akartuk megtartani az esküvőt. Én Péter nélkül nem tudok élni. Érted, Béla?! Képtelen vagyok Péter nélkül élni!

Az őrnagy átnyúlt az asztalon, és megfogta a lány kezét.

Mégiscsak élsz! És ma is helyt álltál a suliban.

– Igen, mert megígértem Péternek. Mindig sokat adtam arra, hogy a szavamat betartsam.

Borus egy darabig nézegette Éva arcát, aztán mint aki rájött valami titokra, azt kérdezte:

– Miért vágattad fiúsra a hajadat, és miért festetted sötétbarnára?