Callie
Tizennégy éves voltam, amikor Garrett Daniels először megszólított. Minden részletre emlékszem, ha lehunyom a szemem, olyan, mintha újra átélném.
Iskola után volt, egy hete kezdtem el a gimit, TLC-től a Waterfalls szólt a mellettem a földön lévő rádióból. Az iskolai színház előtt ültem egy padon, amikor megpillantottam fekete alkalmi cipőjét. A focisták meccsnapokon öltönyben jöttek. Az övé sötétkék volt, ingje fehér, nyakkendője pedig mélybordó. Felnéztem, és ő visszabámult rám azokkal a gyönyörű, barna, lányosan hosszú szempillákkal szegélyezett szemeivel. Telt ajka puhának tűnt, és olyan jól állt neki a mosoly. Sűrű haja a homlokába omlott, amolyan rosszfiús, menő, laza stílusban, amitől ujjaim rögtön bizseregni kezdtek a vágytól, hogy hátrasimíthassam.
Aztán a világtörténelem
