Garrett
– Jó gyerek vagy, Garrett.
Michelle McCarthy. Teljesen őrült nőszemély volt, amikor diákként jártam a Lakeside-ba, most pedig a főnököm. Vele szemben ülök az irodájában, fél órával azelőtt, hogy a focipályán kellene lennem augusztus utolsó edzőhetének kezdetére.
– Mindig is az voltál. Kedvellek.
Hazudik. Nem voltam olyan jó gyerek… és nem is kedvel. Miss McCarthy senkit nem kedvel. Olyan, mint… Darth Vader… már ha Darth Vader iskolaigazgatónak állna. A gyűlölet ad neki erőt.
– Köszönöm, Miss McCarthy!
Hiába nőttem fel, képtelen vagyok rávenni magam, hogy tegezzem. Minden felnőttel így vagyok, akit gyerekkorom óta ismerek; olyan lenne, mint anyámat Irene-nek hívni.
Michelle…, nem…, túlságosan furcsa lenne.
Amiatt pedig még rosszabb, hogy szinte semmit nem változott az első t
