Joshua
Ez nem helyes.
Ez nagyon nem helyes.
Hiányzik belőlem az akaraterő, hogy véget vessek neki.
Miért párolog el minden józan eszem, ha erről a nőről van szó? Mintha minden ígéret, amit valaha tettem magamnak, elillanna, amint hozzám ér. A fenébe is, ha csak rám néz.
Egy átkozott idióta, az vagyok.
Ehhez képest Delia alig hallható nyögésének hangja mintha csak átszivárogna a lelkemen, a farkam pedig, ha lehet, még peckesebben áll, mint eddig.
Nyelvünk egymásnak feszül és párbajozik, beljebb hatolva mindent el akarunk venni, amit a másik adhat.
A hálószobája felé araszolok, de aztán megállok, mert eszembe jut, mi mindent akartam művelni vele itt, ezen a padlón.
– Itt akarlak – mondom fél lábbal még a nappaliban. – Azt akarom, hogy feküdj le a hideg fapadlóra, hogy megízlelhessel
