Delia
Nem emlékszem, mikor éreztem utoljára ennyire jól magam.
Egy kivételével az összes Parkerson fivérrel táncoltam, sokat nevettem, és élveztem minden pillanatot.
Egy óra múlva véget ér ez az este, és helyére újra begyűrűzik a valóság, de ezekre a pillanatokra még félreteszem az életem gondjait.
Jessica Emberrel a karjaiban lép hozzám.
– Hahó!
– Szia! Hogy van a kicsi?
– Remekül. Elképesztő, hogy majdnem az egészet átaludta! De Amelia zajszintjét ismerve arra tippelek, hogy ez csak egy átlagos nap Ember számára.
Felnevetek.
– Amelia odavan a kishúgáért, igaz?
Jessica jobbra-balra ingatja a fejét.
– Elképzelni sem tudod, hogy mennyire, de mennyire hihetetlenül csodálatosan viselkedik vele! Annyira szereti és figyel rá! Ez annyira gyönyörű. Graysonnal rendkívül szerencsések vag
