Delia
Hivatalosan is túljutottunk a legveszélyesebb időszakon. Ma vagyok tizenhárom hetes terhes, de semmivel sem érzem magam jobban. Most komolyan. Azt hittem, ma reggel csak úgy kiugrom majd az ágyból, mint pirítós a sütőből, és alig várom, hogy mehessek mindenfelé. Ehelyett döglődve heverek a kanapén.
Jó, nem döglődöm, de nem akarok csinálni semmit.
Josh lép be a szobába, frissen zuhanyozva, a hajszálai végén még vízcseppek ragyognak, én pedig felnyögök. Hülye, szexi pasi!
– Mi az?
– Semmi – morgom.
– Látom, jó hangulatban vagy.
Vállat vonok, a fejem ernyedten oldalra billen, és felsóhajtok.
– Alvásra lenne szükségem. Az jobb kedvre derítene.
Josh odalép, megemeli a lábaimat, aztán leül, és az ölébe veszi őket. Az érintésétől bizsergés szalad végig rajtuk, és ott összpontosul,
