Joshua
Az elmúlt három hét csendesen telt. Delia napközben a munkahelyén van, én pedig a házon dolgozom, és hetente egyszer Mrs. Garner és Mrs. Villafane hoz át valami süteményt hálából, amiért vigyázok a környékre. Persze az égvilágon semmit nem tettem, de nem fogom visszautasítani a süteményeiket, amíg azok mosolyt csalnak Delia arcára.
Remélem, ma is láthatom majd a mosolyát, ugyanis végre befejeztem a padlót.
Hallom, ahogy leparkol a ház előtt, én pedig előbb érek az ajtóhoz, mint ő.
– Szia!
– Szia! – feleli fáradt mosollyal, és a keze a hasára siklik. Egészen eddig a hétig nem is nézett ki úgy, mint aki terhes. Tudom, hogy azelőtt is az volt, de mostanra lett egy kis pocakja, és esküszöm, hogy az egész nő ragyogni kezdett.
– Mi a helyzet? – áll meg előttem Delia.
Csak rázom a f
