– Mi történt? – kérdezte Lara riadtan pislogva, amikor arra tért magához, hogy egy súlyos, fényes burok borítja a jobb csuklóját, ami korábban egyértelműen nem volt még rajta. Űzötten körülnézett. – Hova tűnt mindenki?
Majd elhallgatott, mivel a helyiség részegen forgott körülötte, a fejében pedig összefüggéstelen képek váltogatták egymást. Naptej, gondolta kábán. Egy rózsaszín virág a hajában. Hol van?
– Jó napot – üdvözölte egy nő, aki valamiért ápolónői egyenruhát viselt. – Rebecca vagyok, én fogok gondoskodni magáról. Kórházba került, mert elütötte egy biciklista, és megrepedt a csuklója. A fején is nőtt egy kis dudor. Kapott néhány erős fájdalomcsillapítót, emiatt talán furcsának tűnhet most a világ.
Kedves arca van, nyugtázta Lara szédelegve, csodálatos, sötét szempillákkal. Igazi
