Charlotte arca megnyúlt. Az egyik szálloda recepciósaként, málnarózsaszín kiskosztümjében túlöltözöttnek hatott a fülledt időhöz képest; a névtáblája még mindig ott díszelgett a kabáthajtókáján. Charlotte Pringle, miben segíthetek? Most éppen semmiben, gondolta Kirsten összeszorított szájjal. Egyáltalán nem tud segíteni.
– Hát… Ben nagyon sajnálja – bökte ki a sógornője pár pillanatnyi hallgatás után.
– Tudom – válaszolta Kirsten, mert a férje ezt ekkorra már vagy százszor elmondta neki. Őszintén szólva már elege volt abból, hogy azt hallgassa, mennyire sajnálja; ez a szó értelmét vesztette számára. – De a megbánás már nem változtat semmin, nem igaz?
Erre nem jött válasz, mert mindketten tudták, hogy nem; és nem sokkal később elváltak útjaik. Kirstennek semmi kétsége nem volt, hogy Char
