Charlotte Pringle, leánykori nevén Charlotte McManus karjában egy nagy csokor vattacukor-rózsaszín pünkösdirózsával és fodros fátyolvirággal, továbbá egy bort és drága csokoládét tartalmazó ajándékdobozzal ment végig az utcán. Menet közben a házak számozását nézegette: harminchét, harminckilenc, negyvenegy… Már majdnem odaért. A szája úgy kiszáradt, mint a dörzspapír, amikor megjelent előtte úti célja. A távoli földrészeken dúló háborúk és nemzetközi konfliktusok eltörpültek saját békefenntartó akciója mellett, és aznap egy nagyobb előrelépésre készült ezen a téren. Mint arra a lelkiismerete folyamatosan emlékeztette, ez volt a legkevesebb, amit megtehetett.
Charlotte nagy általánosságban mindig is meglehetősen rendes embernek tartotta magát. Sokat adakozott jótékony célokra; besegített a
