Eliza pimasz magabiztosságán csak nevetni lehet, gondolta Ben, miután betoppantak az étterembe, és arra vártak, hogy leültessék őket. Vagy nevet az ember, vagy a haját tépkedi, ami egy negyvenvalahány éves férfinak, aki az utóbbi pár évben azt vette észre, hogy dús fürtjei határozottan ritkulni kezdtek, nem túl vonzó lehetőség. De most komolyan, mit képzelt? Milyen jól szórakozhatott magában, miközben Ámort játszva titkon asztalt foglalt nekik ezen a helyen, hogy az utolsó pillanatban lelépjen. Kétségkívül hangosan kacagott, amíg ki nem ért az épületből. Senki nem mondhatja, hogy Eliza Spencerben ne lenne kezdeményezőkészség.
De azért nem ez a legrosszabb csapda, ahova becsalhatnak valakit, gondolta, miközben körülnézett. Pusztán a felettük húzódó boltíves mennyezet szépsége is megért vol
