– Rendben, öt centire tágult, Alice, és remekül csinálja – jelentette Kirsten, miközben lefirkantotta az időt és a számadatot a noteszába, majd megszorította a vajúdó nő kezét. – Vegyen jó mély lélegzeteket, ez az. Minden remekül alakul. Van bármi híre a partneréről?
– Már elindult – zihálta Alice csapzott hajjal. Szeptember első hete volt éppen, szokatlanul meleg idővel. Még így is nagyon fülledtnek érződött a levegő, hogy az összes ablakot kinyitották a szülészeti klinikán.
– Remek – válaszolta Kirsten, miközben megkínálta egy korty vízzel. Alice egyedül ment be szülni fél órával korábban; már elmúlt harmincnyolc hetes terhes, és végig jól viselte az állapotát, de Kirsten tapasztalatból tudta, hogy az első babák nem mindig sietik el a nagy belépőt. És hogy a szerető családtagok támogat
