Eliza estéje nem úgy indult, mintha élete legjobb órái elébe nézne – olyannyira, hogy miután gratulált magának a szülei számára megszervezett vacsorarandevú sikeréhez (egy zseni vagy, Eliza!), egy darabig csak céltalanul bolyongott, azon töprengve, mihez kezdjen a következő néhány órában. Most először érzett egy kis félelmet, mióta a városba érkeztek, attól, hogy magára maradt. Egy hajléktalan férfi ráfütyült egy sötét kapualjból, kicsit gyorsabban kezdte hát szedni a lábát. Egy összegabalyodó szerelmespár véletlenül nekiment, és Eliza túl erősnek érezte a lökést. A távolban felhangzott egy sziréna, miközben néhány fickó rávigyorgott egy bár előtt, ezért lejjebb húzkodta a ruhája szegélyét, és úgy döntött, mégis inkább visszakullog a szállodába; ez a város talán túl intenzív ahhoz, hogy eg
