2.
– Mi van veled, csillagom? – kérdezte fiát aggódva Pallai anyja. Pallainé közgazdasági technikumban tanított számviteli ismereteket. A negyvenkét éves, szőke, karcsú asszony vigyázott alakjára, tudta, hogy csinos, és az is akart maradni. Most aggódva nézett leszerelt katonafiára, aki fáradtan ült a nappaliban. Várta, hogy fia megszólaljon.
Pallai felnyitotta a szemét.
– Apa jól átvert – suttogta könnyes szemmel. – Azt üzente, hogy várjunk rá türelemmel, értünk jön, és mi vártunk, csak vártunk, és nem jött.
– Igazad van, kicsinyem! De én vagyok a hibás. – Cigarettára gyújtott, a kristály hamutartót közelebb húzta magához, kifújta a füstöt. A fiú is rágyújtott. Keze enyhén remegett. Tekintetét az anyjára emelte. – Az történt – folytatta az asszony –, hogy tíz órakor apád már a BMW-ben
