3.
Végigsétált a csendes Selmeci utcán. Járókelővel alig találkozott, rossz a közbiztonság, az emberek sötétedés után nem szívesen mennek az utcára. Nem kockáztatják a testi épségüket. Eszébe jutott, hogy miket mesélt neki nevelőapja a háború utáni viszonyokról, a budapesti vetkőztető bandákról, a rendőrségi R-csoportokról. De Varsóban – mesélte az öreg – még rosszabb, veszélyesebb volt az élet. Az ember sietett haza, szatyrában vitte kevéske motyóját, és az utcasaroknál megállította egy-két sötét alak, és néhány ezer zlotyért megvételre kínáltak neki egy téglát. „Nem – mondta az áldozat –, nekem nem kell tégla.” „Ha megveszi, nem lesz bántódása” – mondták neki. „És ha nem veszem meg?” – kérdezte a férfi félénken. – „Akkor a téglával agyoncsapunk!” – nyugtatták meg az áldozatot, és agyonc
