6.
Rózsi felült az ágyban, a könnyű takaró lecsúszott róla, szabaddá vált formás melle. Ádándi nézte a lány szép arcát, vállig érő, dús szőke haját. Rózsi lelépett az ágyról.
– Hová mégy? – kérdezte Ádándi, és a lány felé nyújtotta karját.
Rózsi visszafordult és nevetve válaszolt:
– Néha inni is kell, nem gondolod? Nekem teljesen kiszáradt a torkom. – Kiment a konyhába.
Ádándi az órájára nézett. Mindjárt éjfél. Fel kellett volna hívnia Évát, hogy megtudja, mi van nevelőanyjával, de úgy gondolta, most már nem zavarja meg éjszakai nyugalmát. Tudta róla, ha éjszaka felébred, utána nehezen alszik el. Lehunyta a szemét, mert bántotta a fény. Ábrándozott. Úgy érezte, hogy szereti a lányt, így hát nem is tűnt ostobaságnak a nevelőanyja ötlete, hogy vegye feleségül Évát. Még korai lenne, mind
