10.
Pallai László a megbeszélt időben érkezett a ház elé a kocsival. A kaputelefonon felszólt, hogy vár rájuk.
– Máris indulunk! – kiáltotta Éva.
A temetésen sokan voltak. Éva nem számított ennyi rokonszenvező gyászolóra, bár tudta, hogy a tanári kar többsége nemcsak tisztelte anyját, hanem szerette is, a diákokról nem is beszélve. A ravatalozóban rengeteg virág, koszorú gyűlt össze, a szalagokon a szokásos feliratokkal: „Drága Márti néni, nyugodjék békében. IV/A osztály.” „Emlékedet megőrizzük. A tanári kar.” És ott volt Éva és Péter fehér rózsákkal díszített hatalmas koszorúja. ,A legjobb anyának emlékül a hosszú útra. Éva, Péter.” Nem tartottak gyászbeszédet, így akarta a megboldogult, és Éva ragaszkodott utolsó kívánságához. Mielőtt a koporsót és a virágokat gépkocsira rakták volna,
